DALMA

 

Csodálatos nyári reggel volt. A nap sugarai megtörtek a harmatcseppeken és beszűrődtek a redőny rései közé Dalma szobájába.

Dalma ekkor már nem tudott aludni. Felkelt kikukkantott az ablakon és felsóhajtott.

De jó volna ezt a napot a strandon vagy a tengerparton tölteni. Aztán legyintett egyet.

• Ez sajnos reménytelen. Mi lenne, ha Nick váratlanul hazajön és nem talál itthon.

Jaj! Csak ne lenne ennyire féltékeny.

Jobban bízhatna bennem. Nick féltékenysége miatt egyre jobban eltávolodtak egymástól.

Aztán gondolt egyet lezuhanyozott, megreggelizett és nekilátott a mindennapos egyhangú munkának. Felrakta az ebédet és közben, míg az ebéd fölt arra gondolt, hogy a tengerparton van és a nap melege testét járja át és bőrét a szél lágyan simogatja.

Gondolataiba annyira belefeledkezett, hogy észre sem vette már lassan dél.

Jézusom! Kiáltott fel. Nick mindjárt itthon lesz. Gyorsan elkészítette az ebédet.

Nick mint máskor ma is pontosan érkezett.

Az ebéd már az asztalon várta.

Az asztalhoz ültek, és amíg ebédeltek beszélgettek.

Amikor befejezték az evést Dalma Nickhez fordult, és így szólt.

- Drágám annyira jó idő van. Olyan jó lenne egy kicsit kikapcsolódnom.

Te mindig olyan elfoglalt vagy én pedig nagyon egyedül vagyok.

Szeretnék emberek közt lenni új arcokat megismerni.

Arra gondoltam, ha befejeztem itthon a munkát lemegyek a strandra.

Aha! Csattant fel Nick. Én éjt nappallá téve dolgozom te, meg a strandra jársz mutogatni magad.

Hát nem mész sehová! Majd ha lesz egy kis szabadidőm,  akkor majd elmegyünk.

Hidd el Nick semmi rosszat, nem teszek csak végre emberek közt szeretnék lenni.

A férfi dühösen becsapta maga után az ajtót és elment.

Dalma tenyerébe temette az arcát s felzokogott.

Istenem mit vétettem?  Miért kell úgy élnem, mint egy remetének?

Már a barátnőim sem jönnek, mert én nem mehetek sehová.

Hát sosem lesz már ennek vége?

Meddig kell még így élnem bezárva a négy fa közé?

Életem végéig így kell majd élnem?

Aztán összeszedte magát és nekilátott a takarításnak.

Miután a munkáját befejezte arra gondolt, hogy mért is ne menne le a strandra.

Ennyi neki is jár.

Lesz, ami lesz. Ő bizony elmegy.  Nick nem teheti ezt vele

Ideje magamra is gondolnom.

Összeszedte holmiját, táskájába törölközőt tett, és elindult a strandra.

                                                           2.

 

 

Gondolataiba annyira belemélyedt, hogy észre sem vette már a strandon volt.

A parton sokan voltak.

A vízben gondtalanul lubickoló felnőttek és gyerekek.

A gyerekek vidám sikoltozásától visszhangzott a strand.

Törölközőjét félig napos, félig árnyékos helyre terítette.

 

 

Egy kicsit fürdött, majd leheveredett a törölközőjére, és élvezte a nap melegét. Bőre selymes, aranyszőke haja pedig a vállára omlott. Szeme pedig kék volt akár a tenger. Egyszóval nagyon szép volt. Sok férfi versengett kegyeiért, de ő hű maradt Nickhez. Sosem gondolt arra, hogy megcsalja férjét. A nap sugarai simogatóan érintették bőrét.

Ahogy ott feküdt lepergett előtte az a néhány év, amíg Nikkel élt. Kezdetben nagyon jól megértették egymást, boldogok voltak.

Miért változott így meg? Soha nem adtam rá okot, hogy féltékenységével gyötörjön.

Gondolataiba merülve elaludt. Álmában egy távoli szigeten járt, és boldog volt.

Tompa ütés ébresztette fel álmából. Egy labda esett rá.

Bár nem fájt neki, de egy kicsit mégis megijedt.

Magas kisportolt férfi ment feléje.

Bocsánat! Nagyon sajnálom.

Nem akartam fájdalmat okozni Önnek. Nincs semmi baj, mondta Alma.

A férfi, akit teljesen lenyűgözte a lány szépsége, csak nézte, nézte. Nem tudta levenni róla a szemét.

Valami baj van? –kérdezte Dalma

Nem, dehogy. A férfi még egyszer bocsánatot kért, és elment.

Dalma az órájára pillantott és rémülten vette tudomásul, hogy bizony már hat óra.

Te jó ég! Mi lesz most?

Gyorsan felugrott, összeszedte holmiját, és már indult volna hazafelé, amikor megjelent Nick.

Te k…..! Ordította. Én éjt nappallá téve dolgozom, te meg itt mutogatod magad? És már csattant is a pofon.

 Alma szégyenében majd elsüllyedt.. Gyerünk! Nick dühösen rángatni kezdte.

A férfi, akit teljesen lenyűgözött a lány szépsége, alig tudta megállni, hogy odamenjen és behúzzon egyet ennek az elvetemült alaknak. De nem tette, mert nem akart még több bajt okozni a nőnek, akibe már az első pillanatban, ahogy meglátta beleszeretett.

Meg kell tudnom, hogy hol lakik. Szeretném jobban megismerni ezt a bájos teremtést.

Követni kezdte őket.

Nem tudta és nem értette, hogy mért bánt ilyen kegyetlenül a nővel, akit megismert.

Dalma és Nick amikor hazaértek, nem szóltak egymáshoz.

 Dalma elkészítette a vacsorát, és keserve sírás közepette elaludt. Nick már megbánta, amit tett, de fogalma sem volt róla, hogyan tegye jóvá.

Őrülten szereti az asszonyt, de féltékenysége teljesen elvette az eszét.

 

 

 

Nick másnap reggel korán kelt, és dolgozni ment.

Gondolatait teljesen lekötötték az előző napi események.

Alig várta, hogy hazaérjen, és bocsánatot kérjen szerelmétől. Hazafelé egy nagy csokor tűzpiros rózsát vett, hogy kiengesztelje feleségét.

A lakásba érve érezte már, hogy nincs valami rendben.

Az asztalon egy levelet talált, melyben ez állt.

Drága Nick!

Elmegyek. Nem tehetek mást.

Tegnap, amit a strandon tettél velem, úgy érzem, nem tudom megbocsátani. Nagyon megaláztál.

Kérlek, felejts el, ne keress!

Dalma.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nick felzokogott. Mit tettem? Féltékenységemmel elüldöztem azt akit annyira szeretek. Mit tegyek?

A férfi teljesen magába roskadt.

Nem tudott másra gondolni, csak szerelmére és meggondolatlan tettére. Dalma pedig szüleihez költözött, ahol szeretet és megértés vette körül.

Édesanyja meglepődött ugyan, de amikor Dalma elmesélte, hogy mi történt, édesanyja magához ölelte és ezt mondta.

Tudod kicsim ránk mindig számíthatsz. Tégy belátásod szerint. Szeretlek mama! Te mindig olyan megértő vagy. Még nem tudom, hogy mi lenne a legjobb, de azért vagyok most itt, hogy átgondoljam és végre megnyugodjak egy kicsit.

Szeretem a férjemet, de ez már nem mehet így tovább. Néhány nap múlva, amikor már kezdte összeszedni magát,lement a tengerpartra, és végre élvezhette a tenger kék tiszta vízét és a szabadság mámorát.

Nem zavarta senki. Boldogan vetette magát a tenger kellemesen langyos vízébe.

Hol a víz felszínén úszott, majd alá bukott.

 Amikor már eleget élvezte a tenger vízét kiúszott.

A partra érve látta, amint egy férfi kitartóan nézi.

Vajon ki lehet Ő?

Olyan ismerősnek tűnik. Már láttam valahol, de hol?

Mondja, miért bámul így? Valami furcsát lát rajtam?

Nem, dehogy csak nem tudok betelni a látványtól.

Maga olyan szép! Dalma ránézett, majd így szólt.

Minden nőnek ezt mondja, így akar levenni a lábamról?

Nem, dehogy csak örülök, hogy újra láthatom.

Újra? Igen, nem emlékszik rám? Valahol már láttam, de nem jut eszembe. A strandon találkoztunk. Véletlenül én találtam el a labdával. Igen már emlékszem.

A férfi Dalmára nézett, majd így folytatta.

Nagyom sajnálom, hogy nem segíthettem Önnek amikor a strandon az a férfi olyan csúnyán viselkedett.

Nem sértem meg ha megkérdezem ki volt?

Nem. A férjem volt, és még most is szégyellem magam.

Megalázott és most úgy érzem soha nem tudom megbocsátani neki.

Na és elárulja nekem, hogy mi járatban errefelé?

Most a szüleimnél lakom, és munkát kell keresnem, mert nem szeretnék gondot okozni nekik.

És ön mit keres itt? Én egy tárgyalásra jöttem, és gondoltam lenézek egy kicsit a tengerpartra, mert olyan ritkán van alkalmam egy kis nyugalomra. Ez egyfajta kikapcsolódás nekem. Van elég időm elgondolkozni, és a döntésekben is segít. Most jut eszembe, még be sem mutatkoztam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Szerelem, romantika, csalódás - © 2008 - 2024 - hajnalkajokai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat